Bringás Vándortábor az Északi-középhegységben

A 2018-2019-es tanév tavaszán hagyományteremtő szándékkal útjára indult iskolánkban a Bringás vándortábor program. Az első útvonal, amelyet a tanév utáni nyáron bicajoztunk végig, az „Észak-Magyarország rejtett kincsei” elnevezést viselte, és több mint 240 km hosszan húzódott végig Somoskőújfalutól Kesztölcig.

Július 21-én (vasárnap) a reggeli órákban ültünk vonatra, és átszállásokkal, továbbá vonatpótló buszokkal tarkított zötyögés után érkeztünk meg a tábor kiindulási helyére, a magyar-szlovák határ mentén található Somoskőújfaluba. Hatvanban találkoztunk kerékpáros kísérőnkkel, Radics Miklós közlekedésmérnökkel, aki navigátorunk lett az előttünk álló egy hétben.

Megérkezésünk után átvettük, felpumpáltuk és beállítottuk kerékpárjainkat, „akik” jó barátunkká váltak az ötnapos bringázás során. Mindjárt egy 10 km-es próbautat is tettünk a környéken, ahol nemcsak a bicajokkal, hanem a ránk váró terepviszonyokkal is megismerkedtünk.

Másnap (hétfőn) rendőri felvezetéssel indultunk Ipolytarnócra. Kíséretünket még a kölni autópálya-rendőrség veterán nyomozója, Semir Gerkhan is megirigyelte volna…

Ezen a napon 41 km-t tettünk meg, szállásunk pedig a Bükki Nemzeti Park vendégházában volt, vagyis együtt aludtunk a világszerte ismert ősmaradványokkal. Plusz programként szakvezetővel ismerkedhettünk meg a leletek történetével, majd 4D-s utazást tettünk régi korok világában. Nemcsak az időben repültünk vissza, de olyannyira el voltunk zárva a modern kor vívmányaitól, hogy az esti családi telefonos bejelentkezéshez vissza kellett mennünk a bemutatóhely kapujáig, ugyanis csak ott volt térerő…

Kedden 52 km várt ránk Hollókőig. Menet közben megtekintettük a palóc Grand Canyonnak keresztelt szurdokvölgyet a Páris-patak medrében. Ez a nap a palócság jegyében telt, a Robinson-szigeteken kapott ebéd is az a nevet viselte, hogy „palócleves”. Az ebéd elfogyasztása után le is dolgozhattuk a felesleges kalóriákat, ezúttal nem biciklivel, hanem kenutúrával. Hármasával-négyesével szálltunk vízre, de az egyik járműnek potyautasa is akadt egy béka „személyében”. Az éjszakát az UNESCO világörökségi listáján szereplő Hollókő Ófalu eredeti formájában megőrzött parasztházában töltöttük.


Szerdán újabb félszáz km árán irány Bánk. Ezen a napon ismerkedtünk meg igazán az Északi-középhegység meredek emelkedőivel, de némi izzadás után több kilométeres lájtos (lásd még light-os) lejtős szakaszok is következtek. Megérte az egész napos verejtékezés, délután cseppet sem Bánkódva csobbantunk bele a Bánki-tó hűs vizébe.
Este sötétedésig tartó focicsata vette kezdetét, majd a kemping faházaiban pihentük ki az aznapi fáradalmakat.

Csütörtökön egy rövidebb szakasz következett, mindössze 35 km-rel. Első utunk a nógrádi várhoz vezetett, ahol mi mást is nassoltunk volna, mint Nógrádi ropit…

Az emelkedők okozta fáradtságot a Királyréti turistacentrumban igyekeztünk feledni finom melegszendvicsek, hideg jégkrémek és kellemes gyümölcskoktélok „társaságában”. Aztán megint egy hosszú lejtő következett – kivéve azoknak, akik defekt miatt kénytelenek voltak tolni a biciklijüket a szokolyai általános iskoláig, amelynek tornatermében az aznapi szállásunk volt. A sportpálya egész estére lehetőséget adott a sportra, ha pedig elfáradtunk, végtelen Uno-partikkal lazítottunk…


Így jött el a péntek, az utolsó kerékpározással töltött nap, melynek során 56 km-t tekertünk Kesztölcig. Komp segítségével keltünk át a Dunán, majd nyugodt kerékpárutakon haladtunk közvetlenül a folyó mentén, amelyben – a nagy melegre való tekintettel – meg is mártóztunk. Az esztergomi bazilika kupolájából fentről is megcsodáltuk a tájat.
Még néhány emelkedő, és utunk végére értünk a kesztölci Erdész turistaház udvarán. 

Szombaton busszal bementünk az esztergomi vasútállomásra. És milyen szerencsénk volt egész héten! Bevásárlás közben leszakadt az ég, és kisebb szünetekkel egész nap esett. De mi mindezt már a vonat ablakából figyeltük…

Este fáradtan, de élményekkel telve szálltunk le a szombathelyi vasútállomáson. Jó szívvel emlékeztünk vissza az együtt töltött napokra, a gyönyörű tájakra és a kedves emberekre: a Robinson-szigetek vezetőjére, aki a defektes biciklit és gazdáját saját kocsiján vitte be a legközelebbi kerékpárszervizbe; a kerékpárbolt tulajdonosára, aki később egy láncszakadás miatt Hollókőig jött utánunk, és nem fogadott el mást, csak a kicserélt lánc árát; szállásadóinkra, akik saját főzésű baracklekvárral, és a saját kertjükben szedett paprikával-paradicsommal kínáltak bennünket.

Búcsúzóul gratuláltunk egymásnak az 5 nap során megtett 244 km-hez, a kánikula és az emelkedők legyőzéséhez. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy ezt jövőre meg kell ismételni – csak egy másik tájegységen.
 
            A csapat névsora:
                                                                                        
Radics Miklós túravezető
Nyirvári Roland 5.b
Lovász Levente 6.a
Németh Milán 6.a
Babos Noémi 7.a
Edelényi Júlia 7.b
Horváth Anna 7.b
Káldy Márton 7.b
Kovács András 7.b
Varga Krisztián 7.b
Faragó Máté 8.a
Németh Bálint 8.a
Horváth Csanád „idegenlégiós”
Horváth Zsombor „idegenlégiós”
Németh Barbara kísérő tanár
Németh József kísérő tanár
E-napló